SÁFRÁNY ZSUZSA

Mi lehet az ember dolga itt a Földön, azon a helyen, ahová születik?

Megérezni, megtudni, mi az Isteni Szándék, a lélek terve és beteljesíteni azt.

Társadalmi, családi, fizikai, testi körülményeinket mind ahhoz a tanulási folyamathoz választottuk magunknak, amely ezt az utat segíti. Kihívásaink lehetővé teszik, hogy személyiségünk letisztuljon, integrálttá váljon, és teljesíteni tudjuk azt a feladatot, melyet mint lélek vállaltunk erre az életre. Azonban amíg erre rá nem jövünk, életünket akadályokkal, nehézségekkel telinek éljük meg.
Egónk természetesen küzd az életben maradásért, és elménket használja fel „ellenünk”. És az elme kemény „ellenfél”! Nem hagyva teret az Egység, a mindenség által kijelölt út intuitív meglátásának, mindig gondol valamit, valami számára előnyöset, újabb s újabb ötletekkel ejtve kétségbe tulajdonosát. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, tudatosodásra, szemléletváltásra van szükség. És ez nem könnyű. Nem könnyű ugyanis a jól beváltnak hitt mechanizmusokat átállítani.

Hiszem, hogy mégis sikerülhet, ha képesek vagyunk hittel és alázattal élni. Hittel, hogy létezik egy mindent magába foglaló Isteni Terv, és mi ennek a tervnek részei vagyunk, mint egy „puzzle játékdarab” a nagy egészben. Ennek elfogadásához azonban mély alázatra van szükség. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e világunkat ebből az új perspektívából szemlélni, változtatva eddigi nézőpontunkon, életünk eddigi menetén, létre hívva ezzel a változást a világban is.

Ezen az úton haladok én is!

Kb. 15 éve beléptem egy ajtón, valóságosan és képletesen is. A fizikai világban ez az ajtó egy kreatív kézműves bolt ajtaja volt, és az „Én“ ajtaja a belső világban. Addigi utamon, sok mindenen mentem keresztül, sok tapasztalás volt már a hátam mögött. A világot olyan káoszként éltem meg, ahol zajlanak az események, és amit én gondolok róluk, azt senki más nem érti, gyakran még én magam sem. Éppen ezért bezártam a belső kapuimat, teret engedve a felszínes életnek. Amikor a fent említett ajtón beléptem, találkoztam valakivel, aki a legnagyobb csodálatomra ugyan azokat gondolta a világról, ugyanazt tartotta fontosnak, amit én legbelül éreztem. Beszélgetésünkben neve és értelme lett mindannak, ami eddig csak sejtés volt. Rajta keresztül találkoztam a metafizikával, amely magyarázattal szolgált a bennem felmerülő összes kérdésre. Úgy éreztem, hazataláltam. Innen kezdve folyamatos tanulmányokat végzek e téren, ugyanakkor kezdetét vette egy komoly egyéni és közös munka, úgy a fizikai világban, mint a szellemi úton.
Előtte is a kreativitás, az emberi kapcsolatok, a természet és a társadalmi változások foglalkoztattak, ezt követően mindezekkel már tudatosan kezdtem foglalkozni.

Egy éve dolgoztunk együtt Melittával (a kézműves bolt tulajdonosával ), amikor kezünkben a Mennyei Prófécia című könyvvel azon tanakodtunk, hogyan lehetne megtudni, ki olvashatta ezt a könyvet egyáltalán.
Ekkor belépett egy idegen akcentussal (később kiderült, hogy kanadai) beszélő nő - aki ma már alapítványunk munkatársa - s azt kérdezte: nem tudják, hol van Budapesten ilyen csoport?
Itt lesz – mondtuk - ha csatlakozol! És ezzel útjára indult egy kísérlet. Az élet ilyen egyszerű, csak nincs bátorságunk megtenni az első lépéseket, „kinyitva ajtóinkat”! Így indult el egy „nagy kaland“, amely azóta is tart, és amelyet a személyiség felkészítésének nevezhetnénk a lélek megnyilvánítására.

A hindu filozófia egy igaz tapasztalata így szól: „az ember önmagát takarja el önmaga elől”. A másik életében könnyebben megláthatjuk önmagunkat, ha hajlandók vagyunk e tükröt felfedezni, meglátni személyiségünk hasonló beidegződéseit, eredménytelen problémakezeléseit. Ezt szem előtt tartva kis létszámú csoportokban kezdtünk dolgozni, hiszen az egymásra figyelés, a mély átélés, úgy tapasztaltuk, így optimális. Ez a típusú munka pedig segíti a jóakarat szellemének terjedését is.
Ennek folyományaként létrehoztunk először egy társaságot, majd Alapítvánnyá alakultunk.

Az élet a továbbiakban is sok lehetőséget kínált a tanulásra, fejlődésre. A tapasztalatokból való tanulás, „az élet iskolája” során a szociális területet választottam hivatásomnak és e témában végeztem tanulmányokat.
2010-ben nagy lépésre szántam el magam és változtattam az addigi életemen – kiléptem munkahelyemről, ahol addig szociális munkát végeztem – hogy időmet és energiámat teljes egészében az alapítványi munkának, a jóakarat szellemében történő szemléletváltás, a tudatos élet terjesztésének szentelhessem.

Hiszem, hogy a delphoi intelem, az „ismerd meg önmagad”, új értelmezést kell hogy nyerjen, hiszen az a spirituális út, melyen tudatosan haladnunk kell, nem az egyéni megváltás és üdvözülés, hanem a jóakarat szellemében történő egymással és a környezettel való helyes kapcsolat kialakításának és gyakorlásának az útja.

Hiszem és vallom, hogy a világ problémáira a megoldást az összefogás, a tiszta kommunikáció, a jószándék megerősítése és az ebben a szellemben történő cselekvés nyújtják.

Munkámmal ösztönözni, bátorítani szeretném azon embertársaimat, akik a problémák megoldásának ezen egyszerű, de mégis hatékony módját választják.

Elérhetőségek:

Email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Tel: +36 70 316 49 07